Artroszkópos rotátorköpeny varrat

TÜNETEK

A rotátorköpeny szakadás a vállfájdalom egyik leggyakoribb oka. A fájdalom jellemzően a váll elülső vagy oldalsó részén jelentkezik. A fájdalom kisugározhat a könyökbe. A tünetek súlyosbodnak a fej feletti mozgás során, és gyakran alvási nehézségeket okoznak, ami jelentősen befolyásolhatja az életminőséget. A legtöbb ember mozgástartománya teljes, ha megvizsgálják, de a mozgást korlátozhatja a fájdalom. A gyengeség gyakori, különösen a vállmagasság feletti tevékenységeknél.

ANATÓMIA

A rotátorköpeny négy izomból (subscapularis, supraspinatus, infraspinatus és teres minor) álló ínas köpeny, melynek a feladata az vállízület stabilizálása és mozgatása. A váll egy sekély és kifejezetten mozgékony gömbízület és a rotátorköpenyre van szüksége a stabilitáshoz. Kezelés nélkül a szakadások hosszútávon a vállízület kopásához (rotátorköpeny artropátia) vezethetnek. A szakadás ellenére az esetek egy részében jó funkció tarható fent, mivel a váll egyensúlyban marad a fennmaradó rotátorköpennyel és a vállöv egyéb izmaival.

Az izomok az ínakon keresztül tapadnak a csonthoz. Az esetek túlnyomó többségében az ín közvetlenül a csontról válik le olykor kis íncsonkot hagyva a csonton. A szakadások lehetnek részlegesek és teljesek.

OKOK

A rotátorköpeny szakadása sérülés vagy ismétlődő tevékenység után jelentkezhet, de a legtöbb esetben sérülés nélkül következik be. Az öregedéssel a rotátorköpeny ínai degenerálódnak. Az életkor és a genetika a szakadás legnagyobb kockázati tényezői. Tanulmányok kimutatták, hogy a 65 év felettiek körülbelül 50%-ánál teljes vastagságú rotátorköpeny szakadás lép fel. Ezeknek az betegeknek a többsége nem is tud arról, hogy szakadása van!

KEZELÉS

A rotátorköpeny szakadásának kezelése az életkoron, az egészségi állapoton és a konzervatív kezelésre adott válaszon alapul. A rotátorköpeny ínai nem képesek maguktól regenerálódni, sőt az idő múlásával mérete inkább nő. 60 év alattiaknál a progresszió kockázata két év alatt körülbelül 50%. A sebészeti beavatkozással elérhető gyógyulási esély az életkortól, a szakadás méretétől, az izomsorvadástól, a kapcsolódó ízületi gyulladástól és a beteg általános egészségi állapottól (például dohányzás és cukorbetegség) függ. A rekonstrukció sikeressége bizonyítottan függ a panaszok kezdete óta eltelt időtől. A traumás szakadások jobb eredménnyel járnak, ha a sérülést követő 3 hónapon belül helyreállítjuk. Fontos tudni, hogy tünetek megkezdése után körülbelül hat hónappal izmokban sorvadás léphet fel. Sajnos a rotátorköpeny sorvadása nem tekinthető visszafordíthatónak. Ennek alapján, ha a beteggel műtéti rekonstrukció mellett döntünk, általában azt javaslom, hogy degeneratív (krónikus) szakadás esetén a kezelés megkezdésétől számított hat hónapon belül, traumás (akut) szakadás esetén pedig 3 hónapon belül végezzük el a beavatkozást.

A műtéti irányelvek általánosak, és a fent említettek szerint egyénre szabottak. Hosszú távú vizsgálatok azt mutatják, hogy a sebészeti rekonstrukció a konzervatív kezeléshez képest nagyobb funkciójavulást eredményez. Ez azért van, mert a műtét nélküli kezelés nem gyógyítja meg a szakadást, és néha a mérete is növekedhet. A döntésnél érdemes figyelembe venni a beteg aktivitási szintjét és a várható felépülési időt. Általános irányelvként 65 év alattiaknál minden teljes vastagságú szakadás esetén a műtéti rekonstrukciót javaslom, tekintettel a szakadás méretének növekedési kockázatára. A 65 és 70 év közöttieknél a kezelés a fenti tényezőkön alapul, a legfontosabbak az egészségi állapot és az aktivitási elvárások. 70 év felettieknél szinte mindig konzervatív kezelést javaslok. A műtétet akkor fontolgatjuk, ha a konzervatív kezelésre nem reagál, vagy ha a szakadás friss traumából ered.

Részleges szakadás esetén szinte mindig először konzervatív kezelést kell megkísérelni, mivel ezek a szakadások lassan progrediálnak, vagy egyáltalán nem progrediálnak. Ezután a műtétet akkor vesszük fontolóra, ha a 4-6 hónapos konzervatív kezelésre nem reagál.

A szakadások nagy része, méretétől függetlenül, helyreállítható. A rotátorköpeny varratot ma már kizárólag artroszkópos technikával végezzük. Ez módszer kevésbé invazív, ezért kisebb műtét utáni fájdalommal jár, mint a nyitott technikák. Ez a beavatkozás altatást igényel, 45-75 percig tart és a betegek még aznap hazamehetnek. A műtét során kis bemetszéseket ejtünk a vállon és ezeken keresztül bevezetett kamerával és speciális eszközökkel a rotátorköpenyt horgonycsavarok felhasználásával megvarrjuk. A horgonyok lényegében fej nélküli csavarok, melyek ma már jellemzően műanyaghoz hasonló anyagból vagy fonalból készülnek, amelyeket a csonttal egy síkban helyezünk el. A horgonyok közepéből fonalak jönnek ki, melyeket átvezetünk a rotátorköpenyen és így rögzítjük az ínat a csonthoz. Az eljárás hosszú távú eredménye nagyon jó (a legtöbb esetben >90%-os siker) és a szövődmények kockázata nagyon alacsony (1/5000 fertőzés esélye). A helyreállítás azonban hosszú felépülési időt igényel. Az ín csonthoz történő gyógyulása körülbelül 12 hetet vesz igénybe, ezért a műtét után 3-6 hétig kartartó viselése javasolt, a szakadás méretétől függően. Ezt követően a szakadás mintájához igazítják a speciális mozgásgyakorlatokat (betegspecifikusan). A kartartót 3-6 hetesen eltávolítják és a gyógytornát megkezdjük. 12 hét után engedélyezett az erősítés, majd 4 hónap múlva edzőtermi gyakorlatok is megkezdhetők. A teljes felépülés kisebb-közepes szakadások esetén 6 hónapot, nagy vagy masszív szakadások esetén pedig 12 hónapot is igénybe vehet.