Befagyott váll szindróma

Tünetek

A befagyott váll szindróma, más néven adhezív kapszulitisz, fájdalmat és mozgáskorlátozottságot okoz a vállban. Az állapot a glenohumerális ízületet (gömbízület) érinti, a lakosság körülbelül 2%-ánál fordul elő, leggyakrabban a középkorú embereket érinti. A legtöbb beteg kifejezetten erős és állandó fájdalomról számol be.  A fájdalom legtöbbször az éjszakai pihenést is zavarja. Klasszikus jelenség, hogy hirtelen mozdulatokra megsemmisítő jellegű fájdalom alakul ki, mely csak percek alatt csillapodik. A mozgáskorlátozottság a legtöbb irányra jellemző, de különösen igaz ez a rotációs mozgásokra és kar emelésére. Tipikus tünet, hogy a beteg nem tud hátra nyúlni, inget betűrni, melltartót bekapcsolni.

OKOK

A befagyott váll okai nem teljesen ismertek. Nem találtak egyértelmű összefüggést a kar dominanciájával vagy a munkavégzéssel kapcsolatban. A legtöbb esetben a betegség minden előzmény nélkül alakul ki. Van azonban néhány tényező, amely növelheti a befagyott váll kialakulásának kockázatát. Ilyen például a cukorbetegség (diabetes mellitus). A diebéteszben szenvedő beteg esetén az előfordulás esélye 10-20%-ra nő, de ennek az okát nem ismerjük. A betegség előfordulásának esélyét növelik még a pajzsmirigy betegségek, Parkinson-kór és a különböző szívbetegségek.        

A befagyott váll néha vállsérülés, például esés után is kialakulhat töréssel vagy anélkül. Ebben az esetben a lefolyás általában rövidebb, mint az előzmény nélküli esetekben.

KEZELÉS

A befagyott váll esetek többségében (>80%) konzervatív kezeléssel megoldódik. Kezelés nélkül 1-2 évig is eltarthat, mire a probléma megoldódik és bár a mozgásképesség jellemzően visszatér, egyes krónikus esetekben tartós mozgásvesztés is előfordulhat. Ha a befagyott váll az egyik vállban jelentkezik, az jellemzően nem tér vissza. Azonban előfordulhat a másik vállban is, sőt, alkalmanként mindkét vállat egyszerre érintheti. A legtöbb esetben a rotátorköpeny ép. Emiatt ritkán van szükség MRI-vizsgálatra és csak akkor rendeljük el, ha a tünetek nem javulnak.

Konzervatív kezelés

Gyógyszerek: Gyulladáscsökkentőket, például ibuprofent (Advil), naproxent (Apranax) és diclofenac (Voltaren) használnak a fájdalom és a gyulladás csökkentésére. Alkalmanként orális szteroidokat, például prednizolont (Rheosolon) is lehet alkalmazni. Kerülni kell a hosszan tartó használatot, és ezeket étellel kell bevenni, mivel befolyásolhatják a gyomornyálkahártyát. Abban az esetben, ha a beteg gyomorpanaszokat tapasztal, ezeket abba kell hagyni.

Injekció: Tanulmányok kimutatták, hogy a szteroid (Kenalog, Diprophos) injekciója a vállízületbe lerövidíti a felépülést és képes a fájdalmakat már néhány nap után is látványosan csökkenteni. Számos tanulmány igazolta, hogy 1 év alatt jobb eredményt hoz, mint a nyújtás önmagában. Az egyik kulcsfontosságú tényező az injekció beadásának a helye. Sok esetben tapasztalom, hogy vállbetegek ellátásában kevésbé tapasztalt kollégák a rotátorköpeny és az acromion nyúlvány közötti subacromiális térbe adja be az injekciót. A befagyott váll szindróma esetén azonban az injekció megfelelő helye maga a vállízület, amely a rotátorköpeny alatt található. Én ultrahangos vezérléssel végzem a vállízületbe adott injekciókat. Ez lehetővé teszi az ízület közvetlen látótérbe hozását és az injekció pontosságának javítását. A legtöbb esetben már 1 injekció jelentős javulást hoz elsősorban fájdalom terén.

Nyújtás: A gyulladás csökkentés mellett a mozgástartomány visszanyeréséhez elengedhetetlen a nyújtógyakorlatok rendszeres végzése. A napi 2-3 alkalommal végzett nyújtás kulcsa a következetesség. A legfontosabb nyújtásokat a dokumentum végén találja.

Műtéti kezelés

Abban az esetben, ha a befagyott váll szindróma konzervatív kezeléssel nem múlik el, szóba jöhet műtéti megoldás is. Ezt általában akkor fontolgatjuk, ha a tünetek 4-6 hónapos konzervatív kezelés után sem javulnak vagy a beteg már extrém módon beszűkült mozgásokkal érkezik hozzánk. Én vállartroszkópiával közvetlenül oldom fel az összenövéseket. Ez az eljárás kombinált érzéstelenítést (altatás és regionális érzéstelenítés) igényel és körülbelül 30 percig tart. A betegek még aznap hazamehetnek. A műtét során két-három kis bemetszést ejtünk a vállon, bevezetünk egy kamerát az ízületbe, illetve a hegek feloldására alkalmas speciális eszközöket, melyekkel elvégezzük az összenövések feloldását. Az eljárás hosszú távú eredménye nagyon jó és a szövődmények kockázata minimális. Bár a mozgás azonnali javulása bekövetkezik, a teljes felépülés még mindig 4-6 hónapot vesz igénybe. A beavatkozás után azonnal el kell kezdeni a fizikoterápiát és arra kérem a pácienseimet, hogy a napi nyújtás mellett hetente háromszor vegyenek részt szakember által irányított gyógytornán három héten keresztül.