Vállízületi kopás
(Glenohumerális artrózis)
Tünetek
A vállízületi kopás, másnéven artrózis, fájdalmat és mozgástartomány beszűkülést okoz a vállban, és jellemzően 50 év feletti embereknél fordul elő. Az ízületi gyulladás fájdalmas érzést okozhat, amely állandó lehet, vagy az aktivitással fokozódhat. A diagnózis általában már hagyományos röntgen vizsgálat alapján felállítható, amelyeken az ízületi tér csökkenése, peremszéli csontkinövések és súlyosabb esetben jelentős csontdeformitás is látható.
OKOK ÉS ANATÓMIA
Az ízületi kopás lényege, hogy az ízületi csontvégeket borító üvegporc jelentősen elvékonyodik vagy akár teljesen el is tűnik. A vállízületi artrózis leggyakoribb okai az életkor és a genetika, de ízületi kopás trauma után is kialakulhat. Például azoknál az embereknél, akik fiatal korban ficamítják ki a vállukat, nagyobb valószínűséggel alakul ki artrózis az évek során. Más egészségügyi állapotok, például a reumatoid artritisz, növelhetik a vállízületi kopás kockázatát.
KEZELÉS
Enyhe vállízületi kopás esetén érdemes megkísérelni a konzervatív kezelést. Előrehaladottabb állapotban műtétre lehet szükség, ha valaki jó egészségnek örvend és az életminősége korlátozott. A műtéti indikáció nem elsősorban a röntgenfelvételekre alapul, sokkal inkább a beteg életminőség csökkenésére. A vállízületi artrózis többnyire lassan, évek alatt alakul ki. Bár a kezelést megváltoztató progresszió előfordulhat, ez többnyire lassú folyamat. Az életkor is szerepet játszik a kezelésben, de a mai világban az egészség fontosabb, mint az életkor. Mivel a diagnózis a röntgenfelvételeken egyértelműen látható, MRI vagy CT vizsgálatra csak akkor van szükség, ha műtétet fontolgatnánk.
Kezelési lehetőségek
Gyógyszerek
Non-szteroid gyulladáscsökkentők, például ibuprofen (pl. Advil) és naproxen (pl. Apranax) vagy diklofenák (Cataflam, Voltaren) a fájdalom és a gyulladás csökkentésére szolgálnak. Kerülni kell a hosszan tartó alkalmazásukat, és ezeket étkezés közben kell bevenni, mivel befolyásolhatják a gyomornyálkahártyát. Ha a beteg gyomorpanaszokat észlel, ezeket abba kell hagyni.
Injekció
A fájdalom csillapítására szteroid injekciót (Kenalog, Diprophos) is adhatunk vállízületbe. A legtöbb nem ortopédiai szakember a rotátorköpeny és az acromion nyúlvány közötti szubakromiális térbe adja be az injekciót. Az ízületi gyulladás esetén azonban az injekció megfelelő helye maga a vállízület, amely a rotátorköpeny alatt található. Én ultrahangos készülékkel végzem a vállízületi injekciókat. Ez lehetővé teszi az ízület közvetlenül látótérbe hozható és az injekció pontossága ezáltal fokozható. Artrózis esetén a szteroid injekciót kúraszerűen szoktam alkalmazni, mely 3 injekciót jelent heti rendszerességgel beadva. A kúrát időnként lehet ismételni, de jellemző, hogy a hatásuk idővel csökken és a nagy mennyiségű injekció adása káros is lehet a szövetek számára.
Az injekciós kezelések másik nagy csoportja a hialuronsav tartalmú készítmények ízületbe történő fecskendezése. A hialuronsav injekciók célja, hogy mechanikai védelmet nyújtson az ízületnek azáltal, hogy növeli az ízületi folyadék sűrűségét. Ennek köszönhetően a csökken súrlódás az ízületben, hétköznapi módon megfogalmazva keni az ízületet. Ebben az esetben is nagyon fontos, hogy az injekció az ízületi térbe jusson, ezért célszerű az ultrahang vezérlés alkalmazása.
Nyújtás
A legtöbb esetben nem írok elő agresszív erősítést, mivel ez súlyosbíthatja az ízületi kopást. Ehelyett a gyengéd nyújtást javasoljuk. A legfontosabb nyújtásokat a dokumentum végén találja.
Műtéti kezelés
Abban az esetben, ha a tünetek konzervatív kezeléssel nem javulnak, a műtétre lehet szükség. A kopás súlyosságától függően két lehetőség jön szóba.
Az első egy artroszkópos beavatkozás. Ez a beavatkozás kombinált érzéstelenítésben (altatás+vezetéses érzéstelenítés) zajlik és körülbelül 45 percig tart. A betegek még aznap hazamehetnek. Két-három apró bemetszést ejtünk a vállon, behelyezünk egy artroszkópos kamerát és ceruza vastagságú eszközöket, melyekkel eltávolítják az összenövéseket és a csontkinövéseket. Ez, a beteg számára kis megterhelést jelentő műtét az enyhe artrózisban szenvedő betegeknél sikeres leginkább. Bár az eljárás alacsony kockázatú, nem változtatja meg az alapbetegséget. A betegek műtét után 2 hétig kartartót viselnek, de az azonnali mozgatásra biztatjuk őket. Az erősítés 4-6 hét elteltével már megengedett, de a teljes aktivitást csak a műtét után 3 hónappal érik el.
A második lehetőség a vállízületi protézis beültetése. Sokan hallottak már csípő- vagy térdízületi protézisről, ezzel szemben a vállprotézis kevésbé ismert eljárás. Bár kevésbé gyakori, mint a csípő- vagy térdprotézis beültetés, a műtét nagyon hatékony és alacsonyabb a szövődmények kockázata. Ez a beavatkozás kombinált érzéstelenítést igényel. A váll elülső felszínén ejtenek bemetszést és körülbelül 1 órát vesz igénybe. A gömbízületet egy fémből és nagy szilárdságú műanyagból készült protézis felszínekre cseréljük ki a fájdalom megszüntetése és a mozgástartomány javítása érdekében. A betegek jellemzően 1 éjszakát töltenek a kórházban, de jó egészségi állapotban még aznap hazamehetnek (jellemzően 70 év alattiak esetében). A műtét után 4 hétig kartartót viselnek, a könyököt, a csuklót és a kezet csak általános tevékenységekhez használhatják. A beteg a műtét után 2 nappal már vízhatlan kötszerrel zuhanyozhat. A varratok eltávolítására 10-14 naposan kerül sor. A kartartót 4 hét után eltávolítják, és megkezdik a mozgástartomány helyreállítását. Az erősítés 8 hét után kezdődik, a teljes aktivitás pedig 4 hónap után engedélyezett. A sikerarány meghaladja a 90%-ot. A kockázatok közé tartozik a fertőzés (a pácienseim kevesebb, mint 1%-ánál fordult elő), valamint az alkotó elemek időbeli meglazulása (az implantátumok 90%-a még 10 évvel a műtét után is stabilan tart, 70-80%-uk pedig 20 évvel a műtét után sem lazuzl ki).
